Kedves érdeklődők


 

A Vasfüggöny horgásztanya szeretettel várja minden évben május elejétől szeptember végéig a horgászni, túrázni vágyókat, a ház mellett 2 percnyi gyalogútra található a Pinka-folyó, amelyet folyóvízi horgászaink szíves figyelmébe ajánlunk.

A házról technikai adatok a honlap közepső részén találhatók.

A Pinka horgászati lehetőségei a lap alsó részén levő cikkben találhatók, egy alpesi folyócskáról van szó, ami Ausztriából folyik át hozzánk, állítólag kevesen ismerik, azon körben pisztrángjairól híres.

A tanya a nyugati határszélen fekszik, érződik az alpokaljai, velemi klíma és a tiszta levegő, mindez Szombathelytől 15km-re. Maga a ház egy felújított régi parasztház tágas, 150m2-es lakásrésszel 3 szobával, szobánként 4-5 ággyal. A ház a nyári hőségben egyáltalán nem melegszik fel, ezért kellemes hőmérséklet van a lakásban. A szintén tágas zöld udvar nagy, árnyas fákkal nyugodt kikapcsolódást nyújthat a pihenni vágyóknak, és elegendő parkolóhelyet akár több autó számára is. Az udvaron található még szalonnasütőhely, kerti asztalok...

Ha kirándulni szeretne, ajánlani tudjuk a jáki templomot, kőszegi Jurisich várat, a kőszegi hegyeket, az Örségi Nemzeti Parkot, a sárvári fürdőt, szombathelyi tófürdőt, és ezen kívül Ausztriába is érdemes átmenni egyet kirándulni.

 

Érdeklődni lehet: 06-30-300-77-51, 06-94-325-878

E-Mail: lorinczandras@hotmail.com

 

A horgásztanya udvaráról:

DSCF1384DSCF1389DSCF1390DSCF1391DSCF1393DSCF1394

 

A ház adatai:

Telefon: +3694-325-878
Mobil: +3630/300-7751

Email: lorinczandras@hotmail.com

 


Őrség *** Vas megye
Pornóapáti p63 *** Hol van Pornóapáti? - TÉRKÉP

A szállás környezete:
A szálláshely Szombathelytől 15 km, Budapesttől 240 km, szorosan a nyugati határszél mellett (Ausztriai kirándulás lehetősége) *** Vadvízi horgászok paradicsoma: Pinka patak 200 méterre *** Örségi Nemzeti Park és Kőszegi-hegység a közelben *** Alpokaljai éghajlat, hegyvidéki szubalpin klíma, Velem közelsége

Az épület jellege:
Felújított régi parasztház tágas, 150-200 m2-es lakásrésszel 3 szobával Fogad:
május elejétől szeptember végéig

Szobák száma:
3 (1-1 db 4, 5 és 6 ágyas szoba)

Férőhely összesen:
15

Egyéb helyiségek:
Nagyméretű közös étkezőkonyha, az egyik
szobához külön fürdő és WC

Fűtés:
Fatüzelésű kályha

Kert:
3000 m2 parkosított füvesített, díszfák, bokrok, virágok

Felszerelése:
Szalonnasütő, kerti asztalok, kerti székek

Parkolás:
Udvaron több autó számára

Étkezés:
Önellátó (Felszerelt konyha, gáztűzhely, mikrohullámú sütő, mosogató)

Alapellátás:
Élelmiszerbolt, posta helyben

Kirándulások: A Vasfüggöny horgásztanya szeretettel várja minden évben május elejétől szeptember végéig a horgászni, túrázni vágyókat. *** A tanya a nyugati határszélen fekszik, érződik az alpokaljai klíma és a tiszta levegő, mindez Szombathelytől 15 km-re. *** A ház a nyári hőségben nem melegszik fel, ezért kellemes hőmérséklet van a lakásban. *** A szintén tágas zöld udvar nagy, árnyas fákkal nyugodt kikapcsolódást nyújthat a pihenni vágyóknak, és elegendő parkolóhelyet akár több autó számára is. Az udvaron található még szalonnasütőhely, kerti asztalok és székek...

Ha a környéken jár, ajánlani tudom a Jáki templomot, Kőszegi Jurisich várat, a Kőszegi hegyeket (Irottkő kilátó) (Cák - boronapincék)( szelidgesztenye erdő ), Velem és környékét (Szent Vid kápolna), az Örségi Nemzeti Parkot, a Sárvári fürdőt, Szombathelyt mint várost, és ezen kívül Ausztriába is érdemes átmenni kirándulni.

 

 

 

Ár

1 fő Ft/éj

2 fő Ft/éj

2 fő felett Ft/fő/éj

szoba

5000

5000

2100

 


Kiegészítő információ az árjegyzékhez (kedvezmények, felárak)

- Gyermekeknek 14 éves korig 2 fő felett 1600 Ft/fő/éjszaka
- Kutya, macska vihető

 

Ha horgászni szeretne, kiemelten ajánljuk a Pinkát, és a közelből autóval elérhető többi vasi vizet. http://vasivizeken.hu/vizek/index.htm , vagy ezen kívül ajánlani tudjuk országos szinten a következő honlapot:

 

 

 

Néhány kép a ház belsejéről és a szobákról:

1-es_szoba11-es_szoba21-es_szoba3

2-es_szoba12-es_szoba22-es_szoba3

3-as_szoba13-as_szoba23-as_szoba3

Folyosó1Folyosó2Kisfürdő1

Kisfürdő2Nagyfürdő1Nagyfürdő2

Nagykonyha1Nagykonyha2Veranda1

Veranda2WC

 

Néhány kép a Pinkáról a Felsőcsatártól Pornóapátiig terjedő magyar szakaszon:

DSCF1862DSCF1870DSCF1873 DSCF1888DSCF1890DSCF1890 DSCF1899DSCF1902DSCF1906 DSCF1912DSCF1931DSCF1935 DSCF1942DSCF1946DSCF1954 DSCF1956DSCF1964

 

 

 

 

Az alábbi cikk a Pinkát mutatja be részletesen horgászati lehetőségek szempontjából:

 

A Pinka

Írta: Lőrincz László

 

A Pinka az ausztriai Wechsel-hegységből ered, vízgyűjtő területe 1175 négyzetkilométer. Hosszúsága a szabályozások után 89km. A szállított víztömeg tekintetében a Zalához vagy az Ipoly középső szakaszához hasonló. A folyócska túlnyomó része Ausztriában van, magyar területen az alsó, kb. 30km-es területen érhető el. Felsőcsatáron lép be hozzánk először és Körmend felett torkollik a Rábába. Közben vagy nyolcszor átlépi a határt vagy kilométereken keresztül határfolyó  (osztrák-magyar falvak beékelődése).

1989 előtt kevés kivételtől eltekintve végig a műszaki záron belüli terület volt. Ide szóló határvízi horgászengedélyt csak néhány szerencsés horgász tudott szerezni a nyugati határ közelsége miatt. Ez idő tájt egy szabályozatlan –átlag 10-12 méter szélességű víz volt. Szinte minden faluban áramtermelő turbinák működtek rajta, így 2-3 km-enként sűrűn váltakozott rajta 2-3 méter mély 15-20 méter széles duzzasztott valamint csurgós, gödrös, medencés alsó szakasz. A változatos mederviszonyok miatt közel 30 faj őshonos a vízben. A pisztrángtól a harcsáig bezárólag minden halfaj megtalálja a neki alkalmas élőhelyet. 10-15 évvel ezelőtt még elképesztő volt benne a halbősége 1989 után (amikor több helyen szabályozták is) 1 hektárra eső vízmennyiségben vagy hatszor megverte a Rábát. Jelenleg a szabaddá vált megközelítés miatt a helybelieken kívül főleg szombathelyi kedvelik ezt a festői szépségű vizet, de egyre felkapottabb a távolabbi horgászok, turisták részéről is.

Nagyon szép a környéke ennek az Alpokaljai folyócskának – a jóval ismertebb Kőszeg, Sopron környékéhez hasonló – ha nem szebb. A forgalomtól mentes, csendes vidék, a szubalpin klíma, a jó levegő miatt sokan felkeresik. Közel van hozzá Kőszeg, Velem, Cák, nem messze van tőle a híres jáki templom. A legtöbb pinka menti község már a tatárjárás idején lakott település volt, Pornóapátiban pedig megmaradt az ország legidősebb harangja. A körmendi torkolatvidéktől délre eső terület meg az Örség.

Őshonos halak

A részletesebb bebarangolás előtt néhány mondat a halakról: Őshonos ragadozóhalai a pisztráng, sügér, csuka, domolykó. Pornóapáti környékétől már elvétve előfordul a süllő, harcsa is – lejjebb ( Szentpéterfa ) gyakoribb, a legalsó részen már balin is van. A békés halak közül végig előfordul benne a ponty, a márna, helyenként amur is. Paduc, domolykó, bodorka mindenütt van, a lassúbb részeken foghatunk  kárászból, compóból vegyítve.

Az utóbbi évek keszegtelepítéseiből pedig az utolsó magyar szakaszon is van dévér, kárász, bagoly, laposkeszeg egyaránt. Van jópár ritka és védett halfaj is: pataki szaibling, magyar márna, sujtásos küsz, ingola stb.

Szóval jó vegyes a paletta. Az itteni viszonylagos halbőségnek van még egy oka: Ausztriában nagyon drága a horgászat, kevés az ottani horgász. Ennek ellenére jól telepítik, és egy-egy nagyobb áradás után komoly halmennyiség jön át tőlük. Ha pedig már nagyon 2rájuk jár a rúd” a magyar oldalon a jóval több horgásztól – akkor egyszerűen áthúzódnak az osztrák oldalra, vagy részekre ahol nincsenek háborgatva. Nem olyan a helyzet mint az Ipolyon, ahol mindkét oldalon erősen nyúzzák a vizet.

Egyéb jótanácsok : a több horgásztól óvatossá vált halak miatt általánossá vált a finomabb felszerelések használata. Egy-két felkapottabb szakaszon szinte hihetetlenül figyelnek a halak. Az antennatőig besúlyozott fél-egy grammos úszó, az osztott súlyozás, a csaliban mesterien elrejtett vékony húsú horog ellenére is sokszor 1-2 millimétert tart vissza nemcsak az apó bodorka, hanem az akár 10 kilós ponty is. Az is igaz, hogy it is látni még helybéli sporikat is 50-60-as zsinórokkal horgászni. Zsákmányuk mennyisége a felszereléssel arányban is van: évi néhány darab csak, igaz, hogy ezek a malacnyi pontyok, nagyobb márnák, amurok közül kerülnek ki. Mindenesetre a módszerek közül lehet választani: - vagy erős felszereléssel esetleg kapás sincs – és várjuk a nagy halat – vagy finom felszereléssel, sok kapással a legnagyobb példányok lelépésének veszélyét is vállalva azért fogjuk a halat. A Pinkán ritka a „döglött víz” fogalma, de a halak itt is tudják, hogy nem babra megy a játék..

A Pinkán is mint bármilyen Vas megyei folyóvízen az országos szabályok a mérvadóak, azzal a kitétellel, hogy a paduc, domolykó és a compó mint egyéb hal – 25cm alatt nem tartható meg. A szabályozások, szennyezések miatt egyre ritkább mindhárom jó sporthal, amelyek több kilósra is képesek megnőni. Még mindig jobb az apraját védeni, és legalább 1 ívás adni a nagyobbaknak – mint lassan a védett halak közül viszontlátni a nevüket. ( A domolykónál egyébként már Herman Ottó polihisztorunk is javasolta a múlt században a méretkorlátozás alá helyezni, mint jó sporthalat, amely több becsületet érdemel annál, hogy az apraját is elhordjuk – mert akkor mit várunk a kövekező években? )

Mikor eszik a hal?

Az idelátogató vendéghorgászoknak egy helyi sajátosságra felhívjuk a figyelmét: Itt akkor eszik a hal, amikor a turbinákon keresztül folyik a víz – amit a halak megszoktak. A turbinák feletti duzzasztott részen van egy felső üzemi vízszint – ezt elérve bekapcsol a turbina. És van egy alsó vízszint, amit ha elér – leáll a gép és megkezdődik a szinte megállt vízben a lassú duzzasztás. Az utóbbi évek aszályos időjárása miatt nyáron elég gyakori ez a periodikus vízlezárás. Amíg áll, és duzzaszt a turbina, az alsó-felső vízen szinte megáll az élet. A halak most is a helyükön vannak  - csak nem esznek, vagy ha igen -, akkor szuper óvatosak. Ha nem akar a horgász ilyen esetben nyáron sokszor fél napot is várni egy helyen – amíg megtelik a felső medertér és újraindul a turbina – érdemesebb elugrani  valamelyik közelebbi faluba. Általában ott éppen folyik a víz és eszik a hal. Különben 2-3 kilométerre üzemelnek egymástól felváltva a magyar és osztrák turbinák.

Mindenhol jó és felkapott helyek a malommedencék. Oxigéndús vizük vonzza a halakat, ugyanakkor kényszerű végállomás felfelé – miután – miután hallépcső a szabadzúgók kivételével nincs. A medencék általában 20-30 méter szélesek és 40-60 méter hosszúak, ahol a több méter mély vízben szinte minden helyi hal fogható. A Pinkán is előfordulhat a hétvégi „telt ház”, de azon kívül az alsó és felső szakaszokon bármikor találunk magunknak helyet. Egymást érik a szebbnél szebb csurgós, köves vagy változó vízmélységű tuskós alsó részek, vagy pedig a náddal szegélyezet, öreg fűzfák által takart, széles, lassabban folyó, duzzasztott szakaszok.

Nyáron vízpartot kísérő dús növényzet miatt elég nehéz a közlekedés és a közeli hegyek miatt még erősen párás környezetben még 10 óra körül is nyakig harmatos a fű (gumicsizma otthon ne maradjon!), de van egy nagyon jó hír is: Itt nincsen szúnyog, vagy csak elvétve néhány. Felsőcsatár – Pornóapáti környékén ez is a hűvösebb klímából adódik. Körmend körül viszont már van – közel a Rába.

És most Ausztriából indulva „follyunk” lefelé a vízzel.

Lefelé a vízen

A felső 40-50 kilométeres rész igazi pisztrángozós pálya, ahol a sebes és szivárványos pisztrángon kívül jóformán csak a domolykó él meg. Köves, sziklás környezet, de már szinte a forrásvidéktől kezdve üzemelnek rajta a turbinák. Ausztria nem véletlenül a
”fehér arany” országa. Kint is sok helyen le van szabályozva (általában csak a lakott területeken) de nem a magyarországi nyílegyenes „vonalzós” módszerrel. A mederszélesség az eredeti, vagy sok helyen szűkített, kövezett, amiben van kanyar is bőven. Közbe-közbe egy-két jókora kősziklát is meghagyva – így legalább van búvó helye is a halaknak. Pinkafő – Felsőőr és az országhatár között egymást érik a kisebb-nagyobb befolyó patakok.  Grosspetersdorf (Nagyszentmihály) előtt a Tauhen-patak nagyon jó pisztrángos víz, ahol 400-500 shilling egy napijegy. Ez az egyik legnagyobb oldalága a Pinkának. Egyéb halak közül először a paduc és a márna jelenik meg Felsőcsatár felett 10-15 kilométerre, de a duzzasztott részeken már ott is van ponty. Már kint Ausztriában megjelenik a sügér, a hideg víz miatt közel kilósak is.

Felsőcsatár : pisztrángok

Felsőcsatár felett mintegy 3 kilométerre lép be először a Pinka magyar területre egy kanyargós, szűk völgyben magasba törő hegyek között. határfolyó, amelynél a bal parti osztrák rész a csatári malom felett mindössze 400-500 méterre vált át a falu szélén Bucsu felé a domboldalon. A legfelső 2 kilométeres gyors szakaszon kevés a mély víz, de a kanyarívekben vagy nagyobb sziklák mellett megtaláljuk
vagy nagyobb sziklák mellett megtaláljuk a halakat. Fő hala a pisztráng, domolykó  - helyenként a paduc, márna. A környezet nagyon szép, de nyáron a buja növényzet miatt nehéz a közlekedés. A kanyargós hegyek sokszor a vízpartig érnek, hatalmas kősziklák, falak tövében surrog a víz. A malom feletti 1 kilométeres szakaszon egyre jobban érezni a lassuló vízen a duzzasztást. Szépen mélyül is a víz, az alsó részen 2-3 méteres vizek is előfordulnak. Ponty nem túl sok van, de azok jókorák. A márna a mélyebb, pörgő vizeket kedveli, egyéb halak közül főleg paduc, domolykó, bodorka, néha vöröszárnyú fogható. A pisztráng a mély vizekben is előfordul, sokszor a téli keszegezés közben tilalmi időben fognak legtöbbet – csontira, kenyérrózsára.

Pinka-szurdok

A malom felett jobb oldalt mintegy 300 méterre van a szabadzúgó, és a köves sziklás túlfolyóág kezdete.(Pinka-szurdok). Mintegy 3 méterről zúdul le a turbina által el nem nyelt felesleges víz az oldalágba, ahol a sziklák között sisteregve a tajtékzó víz egy-egy medencébe lelassulva, míg 300-400 méter kerülőutat téve a malommedence alján újra egyesül a Pinkával. Az egyik legszebb része ez a magyaroszági szakasznak. Normál, a csapadékos évjárat idején szinte hasonló mennyiségű víz jön le benne,mint a malomágban a turbina felé. Pisztráng, domolykó, márna, paduc lakik csak benne – más halat elsodor a víz. Az utóbbi években viszon többször kitakarodtak belőle a halak, mert nyáron még a turbinának sem jutott elég víz időszakonként.

Nagyon szép rész a malommedence is, csak az oldalág felől megközelíthető, mert a túloldala magánterület, közvetlenül az országhatár előtt. A keszegféléken kívül ponty, márna, pisztráng és elvétve már csuka is fogható. A medence után a közúti hídig terjedő 300-400 méteres szakasz, remek domolykó, paducos, márnás szakasz fél-másfél méteres vízmélységgel. A híd utáni zubogós medence is ilyen, amelyben a pisztráng is gyakori. A tajtékos, sebesen folyó részeken mindenhol érdemes keresni ezt a halat, amelyet a helyiek gilisztával, a sporthorgászok műléggyel, villantóval (apró 1-2-es körfogók) fognak leginkább. Akad sok kicsi is, de fogtak már két kiló felettieket is. Egy-egy jobb árvíz után főleg a nagyobbak jönnek, sodródnak lefelé, amelyek már „kinőtték” a fenti életterületeket az osztrák szakaszon.

A hídtól lefelé volt a talkumbánya előtti szakaszon volt a 75-ös évekig a Pinka legszebb szakasza. Hatalmas kősziklák övezték, jobbra-balra kialakult katlanszerű nagy medencékből ömlött a víz, ahol még 4-5 méteres vízmélységek sem voltak ritkák. Köznapi volt benne a 10-15 kilós ponty, 4-5 kilós márna, vagy akár méteres csuka, a kiló feletti domolykó, paduccsordákról nem is beszélve. Mindez már a múlté és az akkori halbőség is. A leszabályozott részen ma inkább csak domolykó, paduc található. Attól féltek akkoriban a 65-ös nagy árvizek után, hogy a víz eléri az összeszűkült völgyben a bánya bejárati tárnáit, ezért hatalmas költséggel sziklákat robbantva el, távolabb vitték és leszabályozták ezt a szép szakaszt.

Vaskeresztes: márnák, pontyok

Lefelé a következő község Vaskeresztes. Felette magasodik Vas megye második legmagasabb hegye, a Vashegy. A 415 méter magas hegy tövében kanyarog a Pinka, távolból jól látszik a még magasabb Kőszegi-hegység, az Irott-kő is. Vaskeresztesen és Felsőcsatáron járva érdemes megkóstolni a kiváló helyi vörösborokat – nagyon finomak. Az érdekes, édesen száraz, magas vastartalmú finom vaskeresztesi kékfrankost a múlt században még orvosságnak is felírták étvágytalanság, vészes vérszegénység esetén. Az ismert mondást, miszerint a jó bor kismértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság, a helyiek úgy fogalmazzák, hogy reggel kell inni egy pohárkával, este egy másikkal – közben meg annyi amennyi jól esik. A hegy lábánál levő pincesoron bárhol meg tudjuk kóstolni. A csatári talkumbányától ( Közép-Európában egyedüli ilyen bányánk – a kitermelt puha réteges kőzetből készül a kréta, hintőpor, vegyszerek vivőanyaga) mintegy 300-400 méterre lefelé már eredeti szabályozatlan, ugyancsak kanyargós medret találunk 2 kilométerig. A víz 10-12 méter széles, a vízfolyás egyre lassul, a derékszögű kanyarokban akár 3 méteres mélységeket is találunk. A mederfenék váltakozva hol homokos, hol iszapos, bedőlt fákkal, tuskókkal. A jobb márnák, pontyok tanyája.

A Vashegy felőli oldalon a réten 2 holtágat is találunk, de már elég feltöltődött állapotban. Kárász, compó, vöröszárnyú, néha csuka, ponty fordul elő bennük. A keresztesi malom felett 300-400 méterre ismét kétfelé ágazik a Pinka – a másik ág itt is malomzúgó. Itt még magasabbról zúdul le a víz, és a betonmedence után 100 méterre egy kis medencét képez.

Vaskeresztes alatt a malmoknál már kiló feletti sügérek is horogra akadtak. A szabadzúgó feletti lassú rész a felső pályán elő halak telelőhelye. Maga a vaskeresztesi malommedence elég kicsike – fákkal erősen benőtt – egy-két horgászhellyel. A malomtól lefelé 200 méterre a két ág összefolyásának környéke jó villantós, műlegyes szakasz. Szórt kövezés kitisztított partszakasz, sebes víz jellemzi a közeli falu közepén átvezető hídig. Pisztráng, márna,paduc, domolykó – ezek lakják. A hídtól 600-700 méterre változó a pálya, jobbról-balól is megközelíthető, majd magyar oldalra rövid kunkorral ismét betüremkedik Ausztria. A határt alul-felül jól jelzik a magyar-osztrák határtáblák. A párszáz méteres kunkor után is határfolyó lesz a víz. Ezt nálunk a vízparton a nemzeti színű karó – osztrák oldalon a piros-fehér karó jelzi. Itt már érezhető a soron következő magyar községgel szemközti osztrák malom duzzasztása. A túloldalt egy osztrák holtág maradványait látni a fák között. A környéke jó horgászhely – vízparti rét egész a mederig húzódik. Később megjelenik a vízparton az elmaradhatatlan fűzfasor, a meder néhány apróbb kanyar kivételével nagyjából egyenes. Egyre szélesebb, lassúvá válik. Átlagmélység 2 méter körüli, szélessége 15-20 méter. Ezt a területet 1989-ben rendezték, úgyszintén lejjebb, Pornóapátiban is. Szerencsére az osztrákok voltak a kivitelezők, így a széles, mély duzzasztott részen gyakori a nagyobb ívű kanyarok meghagyása. Valamint hol osztrák – hol magyar területen van az esetleges partvédő kövezés – de az átellenes oldalon meghagyták az eredeti fűzfagyökeres partoldalt. Itt legalább van hol leívni így a halaknak is, valamint a holtágbejáratok is nyitottak erre a célra. Horvátlövőn a templommal szemben vezet le a vízhez a Pinka utca – itt értük el a leírt szakaszt. Mindenhol gyakori a keszeg, van ponty, amur csuka – elvétve harcsa is. A Pinka utcától lefelé 300-400 méterre ismét osztrák beugrás következik.

Horvátlövőt elhagyva néhány száz méterig az országhatár közvetlenül a műút mellett halad. 1989-ig az egyik katonai magasfigyelő ezen a „veszélyes” szakaszon közvetlenül az út mellet állt, és még műszaki hiba miatt sem volt ajánlatos megállni semmivel sem – mert lőttek. Később derékszögben ismét visszakanyarodik a határ, és ismét határfolyón horgászhatunk. A Pornóapáti feletti duzzasztott szakaszhoz értünk. A vízpart előtti ét közepén találunk egy kocsilejárót – a vízpart az országúttól 300-400 méterre jól látható, és megközelíthető. Szemben osztrák holtág, lejjebb egy sajnos már beiszapolódott magyar holtág. A víz szélessége több helyen a 20 métert is megközelíti. Szép kanyargós, duzzasztott pálya 1,5-2,5 méteres vízmélységgel. A halállomány olyan min Horvátlövőn – a tiszta, akadálymentes pályán finom felszereléssel a komolyabb halak is eséllyel foghatók. Itt esetenként már megjelenik a süllő is (osztrák próbatelepítés). Az utóbbi években a méretkorlátozás bevezetése óta rengeteg a kispaduc, kisdomolykó. Néha annyi van, hogy nem lehet tőlük a nagyját megfogni – nem fér hozzá. Más években az apró márnarajok lepnek el mindent – ilyenkor horgászhelyet váltva meg kell keresni a nagyobb példányokból álló rajokat. A nagyobb példányok is ott vannak, e elég óvatossá váltak a műszaki zár megszűnése után rájuk törő horgászmennyiségtől. Már messze nincs az a sok horgász mint akkor, de a halak nem felejtenek.

Közel egy kilométeres, kanyargós határvíz után a pornói malom felett mintegy 400 méterre a magyar oldalon az országúttól a vízpartig egy töltést találunk. A töltéssel átellenben elkanyarodik a határ a víztől,mintegy 2 kilométeres távon Ausztria fele magyar beszögellése van. Az egyre lassabban folyó több méteres vízben főleg augusztus-szeptember hónapban jönnek a nagyobb 5-10 kilós pontyok. Legtöbbet a rendszeresen etetett helyeken fognak.

A pornói malommedence

Következő helyünk a pornói malommedence. A Pinkán megmaradt malmok közül a magyar szakaszon ez a legnagyobb. Megfelelő vízhozam esetén két turbina is ontja a vizet, de aszályos időszakban sokszor egynek is kevés. A nagy medence körben nagy kövekkel van kikövezve (csuka, süllő, sügér búvóhelyek) és a falu felőli oldalon egy keresztkőszórás maradványa is benyúlik a medencébe. A kibetonozott turbinakifolyók után 5-10 méteres kőszórás tetején tajtékzik a víz, majd hirtelen mélyül közel 3 méteres mélységbe. A medence végén egy kis homoksziget jelzi – itt már sekély a víz. Mindent lehet benne fogni – kiemelve az őszi csukázást, a nyári márnázást és a szép nyárvégi pontyokat. A malomtól Pornóapáti végéig szabályozott medret találunk, kiszélesített sekély vízzel. Inkább csak paduc, domolykó fogható, habár a közúti híd környékén a kőszórásoknál a pisztráng is jelentkezik. A szabályozott meder után a falu alatt közel 1 kilométeres eredeti meder következik, amely ugyancsak jó horgászhely. A helyiek Füzesnek nevezik, az alsó részen már érezni a soron következő osztrák turbina duzzasztását.

Az öreg pontyok, márnák, csukák helye ez a tuskós, limányos szakasz, ahol sekély és mélyebb részek sűrűn váltakoznak. Mind a falu felől - mind az Ausztria felé eső rétről jól megközelíthető. Viszonylagos halbőségének oka: az országhatártól jól halasított osztrák területről folyamatosan kap utánpótlást, és rengeteg a búvóhelye a halaknak.

Pornóapáti

Pornóapátinál majd mindenki először valami rosszra gondol. Érdekes falunév, de a falu eredeti helye medvelakta helyet jelent. Erre utal még mindig a megmaradt német neve: Pernau. Hogy hogyan sikerült így „magyarosítani” – az rejtély. Mindenesetre van valami „szex” jellege a területnek, mert a Pinka Pornóapátiban van, és közel van hozzá Ondód (Torony társközsége). Pornóapátiban kong viszont az ország legöregebb harangja, amelyet már kétszer is levittek a toronyból. Egyszer a török időkben – pont a malommedencében dugták el a Pinkába – később a kuruc-labanc csatározások idején – nehogy ágyút öntsenek belőle. Kristálytisztán csengő hangja még a 15 kilométerre levő Szombathelyre is behallatszott, mire az akkori szombathelyi főapát irigységből 4 lukat furatott rá, mert Szombathelynek nem volt ilyen szépen szóló harangja. A falutól 10 kilométerre van Ják község, ahol az egyedüli olyan román stílusú templomunk látható – ami még épségben van.

A Füzes után Ják felé kanyarodik el a határ, és legközelebb Szentpéterfa felett illeszkedik ismét a Pinka medrére. A falu túloldalán a határátkelő 300-400 méterre egy meredek szabadzúgóval indul a magyar szakasz, ahol a túlfolyóág képezi egy darabig a határt. A malomág a határátkelőtől lefelé mindkét oldalon magyar, de a házak miatt a túloldalon közelíthető meg a víz (több kis híd is van rajta). Jó pontyos csukás, domolykós víz, de itt már néhány nagyobb, 10 kiló feletti harcsa is előfordul minden évben.

A malommedence jellegtelen, sekély, de érdemes megnézni a csukát, pisztrángot. Ezután pár száz méter sebesebb, de erősen benőtt szakasz következik, majd a túlfolyóág visszatorkolásához érkezünk. A spicc kedvelt horgászhely minden halra. Ha a túlfolyóágon visszafelé haladunk, több kisebb-nagyobb medencét is találunk rajta. Elsősorban keszeges víz, de alkalmasint pontyot,csukát is foghatunk. A 2 ág összefolyásától lefelé másfél kilométerig mintegy 10-15 méter széles, lassú duzzasztott szakaszt találunk. A víz 1,5-3 méteres. Hasonló a pornói Füzeshez, a tuskós mély vizű pályán gyakori a ponty, csuka és a harcsa. A következő osztrák malom egyben az utolsó áramtermelő egység a Pinkán, a rábai halak eddig tudnak feljönni. Többkilós dévérek mellett a megszokott 8-10 kilós pontyok, öreg csukák gyűjtőhelye ez a medence. Vannak itt akkorák, hogy még a félkilós paducok is a vízből kiugrálva menekülnek a rablás elől! Kár, hogy nem a miénk. Pinkamindszent felett 1 kilométerre tér ismét vissza a Pinka hozzánk, ahonnan lefelé már végig szabályozott az utolsó 10 kilométeres szakasz. Itt már ritkán találunk 2 métert meghaladó vízmélységet. A több helyen kőszórásos partoldalban kisebb kanyarokat kimosott gyors vízfolyásban gyors vizű csurgók, rottyanók szép számmal megtalálhatók a pinkamindszenti 3-4 kilométeres szakaszon. Pinkamindszentről lefelé Vasalja felett egy 2 kilométeres szakaszon búcsúzóul még egyszer határvízzé válik a Pinka, és csak a kemestaródfai híd felett fél kilométerre jön ismét vissza hozzánk – végérvényesen.

A fenti gyors vízen márnát, pisztrángot, domolykót, paducot foghatunk – méghozzá a jobbakból.

Kemestaródfa alatt szinte egymás mellett folyik a Pinka, és a beletorkolló Strém patak. A 3-6 méter széles Strém patak a falu feletti szakaszán egész Csákánydoroszlóig mintegy 4-5 kilométer hosszan szintén határvíz. A fenti gyors vízen elsősorban domolykó, egyéb keszegfélék vannak, de a kemestaródfai híd környékén a leszabályozott mederben sok csuka fogható. A közelben a Pinka túloldalán is találni egy jó kis erdei patakot (Csencsi patak), amely ugyancsak csukás, domolykós víz. (Ez később a 8-as főút felett torkollik a Pinkába.) A Strém összefolyás után több keresztkőhányást találunk, később egy öreg fahídhoz érünk. A sebes vízben még minig a márna, paduc, domolykó a fő hal, de már megjelenik nagyobb számban a Rába közelsége miatt a süllő és a balin is. A 8-as főútvonalon átvezető szakasz Körmend után elég jellegtelen – leszabályozott csatorna. De ahol eltűnik a híd után az egyenes szakasz (kb. 1 kilométer), egy jókora zúgó kedződik. Ezután egymást érik a mederben a keresztkőhányások, a vízmélység 1,5-2 méteres.

Hol felgyorsul a csurgókon – hol lelassul a kőszórások miatt. A part végig kövezett – sok a süllő, de vannak jó márnák, domik, paducok is. Elvétve harcsa, ponty is előfordul a lelassul részeken. Ez a rész a 8-as úttól lefelé egy darabig kocsival – később gyalog vagy a volt horvátnádaljai malom melletti úton érhető el a réten keresztül – közel a faluhoz.

A vasúti híd után

A holtág visszatokolásáig a Pinka egy nagy kanyart tesz meg és a vasúti híd után már szinte Körmend szélső lakótelepével egyvonalban éri el a Rábát a régi belvárosi Rába híd felett 1 kilométerre. A körmendiek kedvelt helye ez a környék. A vasúti híd után 300-400 méterre a Pinka a körmendi rőzsegát alatti medencébe simul bele. Itt már minden rábai halat megfoghatunk benne. A víz szélessége 10-15 méter, a torkolatnál 2-3 méter mély.

Maga a körmendi rőzsegát nemcsak hazánkban hanem Közép-Európában is „utolsó mohikán” azon régi vízi alkalmatosságok közé tartozik, amelyeket víz duzzasztására használtak. A Rábán több ilyen is volt – ez az utolsó a körmendi vízerőműhöz tereli a Rába vizét.

A Pinka-torok megközelítése: Körmenden a Berki csárda melletti utcán patakhídon áthaladva kivezet a rétre egy földút. Ezen az úton a Pinka casúti hídjáig elmehetünk kocsival – onnan már közel a torkolat.

Horgászjegyet a Sporthorgászok Megyei Szövetségénél ( Szombathely, Welther Károly út 17.) naponta 8-14 óra között munkanapokon vagy a helyszínen a Vasfüggöny horgásztanyán ( Pornóapáti, Fő út 1.) lehet váltani. A területi jegy nemcsak a Pinkára, hanem Vas megye valamennyi álló- és folyóvizére érvényes – közel 1000 ha vízterületre.

                                             Lőrincz László

 

Mit, mikor érdemes fogni a Pinkán?

 

Pisztráng: a felső, gyors folyású szakaszon ősszel vagy a tilalom végétől a hőség beköszöntéig műléggyel, apró körforgó villantóval és woblerrel, apró élőrovarokkal, gilisztával a leggyorsabb részeken.

Márna: a tilalomtól október végéig az örvénylő, mélyebb kanyarok, malommedencék, kőszórások, kavicsos szakaszok környékén sajttal, gilisztával, nadállyal, de akár csontival, kenyérmorzsával is. A nyári langyos vízben a habzó, tajtékos köves pályán apró, 5-7 cm-es Shad Rap rappalával is!

Ponty: a lassúbb, mélyebb szakaszokon tavasszal kedveli az öreg gilisztát, nyáron-ősszel a klasszikus kukoricát. Legjobban augusztus-szeptember hónapban jön, a finom cuccon kedveli a csontit, kenyérrózsát is.

Csuka: Gyors, és eredményes a 3-4-es nagyságú körfogó villantó. Ősztől tavaszig a malommedencék, kőszórások, akadók környéke gyorsan átfésülhető. A hemzsegő nyári kishaltömeg kivételével főleg a letisztult hideg vízben fogható.

Süllő: most kezd felszaporodni, inkább az őszi szezon hala a csukával egy élőhelyen.

Sügér: a szebbeket március-április hónapban, valamint a letisztult vizű őszi időszakban fogják a köves, gyökeres részeken gilisztával, apró twisterrel és körforgó villantóval.

Domolykó: márciustól novemberig a nagyját villantóval, kishallal, cserebogárral, nagyobb testű műléggyel – télen májkockával, tyúkbéllel fogják. A többit bármilyen etetésre bármilyen csalival.

Paduc: mindenhol gyakori, nyáron csontival, kenyérrel – télen szinte csak kenyérrózsával fogható. A nagyja ívás után szétszóródik és a sok kicsi miatt nehezen fogható, de télen levonulnak a malmok feletti duzzasztott részre és akkor már csak a nagyja jön.

Compó, kárász, egyéb keszegek: elsősorban a lassabban folyó duzzasztott szakaszokon, holtágak környéke, etetésre, a szokott csalikkal.